1940. augusztus 30.-án a bécsi Belvedere palotában jelentette be a német Ribbentrop és az olasz Galeazzo Ciano a második bécsi döntést, amely szerint a trianoni békediktátum által Romániának ítélt több mint 100 ezer km2 területből 43 ezer km2, az un. Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz. A bevonuló honvédeket a lakosság kitörő örömmel, virágesővel fogadja.

Az öröm pillanatai után hamarosan jelentkeztek a negatívumok: a több mint félmillió Romániában maradt magyar lakosnak az addigiakhoz képest is rosszabbodott a sorsa. Ion Antonescu vezetésével féktelen terror veszi kezdetét Dél-Erdélyben. Megszűnik a magyar sajtó, megtiltják a magyar nyelv használatát, a magyar alkalmazottakat elbocsátják.


Az 1100-as években szász bányászok alapították a várost, Nősen néven. A tatárok többször elpusztítják, de Károly Róbert idejében nagy fejlődésnek indult. 1330-ban szabad királyi város lesz. A Hunyadiak birtoka, Mátyás idejében a humanista műveltség egyik központja. Nyomdájában készült Bonfini több műve.
Az 1848-49-es szabadságharcban Bem serege több győzelmet aratott a császári, sőt az orosz sereg felett is.
Mikszáth Beszterce ostroma című könyvét mindenki olvasta, igaz sokan, így én is sokáig összetévesztettem Besztercebányával!
1910-ben a 13.000 lakosból 44%-a német (szász), 33%-a román, 21%-a magyar. 2002-ben már 81.000 lakosa van, ebből 90%-a román, 6%-a magyar, a német lakosság eltűnt.