Zsigmond király Torjavására néven királyi városi rangra emeli. 1567-ben már Kézdivásárhely néven jelentős vásárváros. 1834-ben a város 80%-a leégett, báró Wesselényi Miklós jelentős pénzadománya segítségével indult az újjáépítés. Kézdivásárhelyről az emberek döntő részének Gábor Áron jut eszébe. A város az 1948-49-es szabadságharcban a székelyek védelmi központja volt, számtalan ágyúval látta el a magyar seregeket. A trianoni döntéskor szinte színmagyar lakossága volt, de még 2002-ben is több mint 90% volt a magyarok részaránya.
1940. augusztus 30.-án a bécsi Belvedere palotában jelentette be a német Ribbentrop és az olasz Galeazzo Ciano a második bécsi döntést, amely szerint a trianoni békediktátum által Romániának ítélt több mint 100 ezer km2 területből 43 ezer km2, az un. Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz. A bevonuló honvédeket a lakosság kitörő örömmel, virágesővel fogadja.
Az öröm pillanatai után hamarosan jelentkeztek a negatívumok: a több mint félmillió Romániában maradt magyar lakosnak az addigiakhoz képest is rosszabbodott a sorsa. Ion Antonescu vezetésével féktelen terror veszi kezdetét Dél-Erdélyben. Megszűnik a magyar sajtó, megtiltják a magyar nyelv használatát, a magyar alkalmazottakat elbocsátják.