Zsigmond király Torjavására néven királyi városi rangra emeli. 1567-ben már Kézdivásárhely néven jelentős vásárváros. 1834-ben a város 80%-a leégett, báró Wesselényi Miklós jelentős pénzadománya segítségével indult az újjáépítés. Kézdivásárhelyről az emberek döntő részének Gábor Áron jut eszébe. A város az 1948-49-es szabadságharcban a székelyek védelmi központja volt, számtalan ágyúval látta el a magyar seregeket. A trianoni döntéskor szinte színmagyar lakossága volt, de még 2002-ben is több mint 90% volt a magyarok részaránya.
Az 1100-as években szász bányászok alapították a várost, Nősen néven. A tatárok többször elpusztítják, de Károly Róbert idejében nagy fejlődésnek indult. 1330-ban szabad királyi város lesz. A Hunyadiak birtoka, Mátyás idejében a humanista műveltség egyik központja. Nyomdájában készült Bonfini több műve.
Az 1848-49-es szabadságharcban Bem serege több győzelmet aratott a császári, sőt az orosz sereg felett is.
Mikszáth Beszterce ostroma című könyvét mindenki olvasta, igaz sokan, így én is sokáig összetévesztettem Besztercebányával!
1910-ben a 13.000 lakosból 44%-a német (szász), 33%-a román, 21%-a magyar. 2002-ben már 81.000 lakosa van, ebből 90%-a román, 6%-a magyar, a német lakosság eltűnt.
Beszterce főterén áll az 1563-ban épült gyönyörű szász evangélikus templom, 76 méteres tornya egész Erdélyben a legmagasabb.
2008.június 11.-én meggyulladt a templom tornya, melyet csak 3 óra alatt sikerült eloltani. A kár hozzávetőlegesen 1 millió euró.
A gyújtogatást három, 13-15 év közti gyerek követte el, akik rezet és ólmot akartak lopni a templomból. (A szinesfém ezek szerint nemcsak nálunk keresett)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)